Valamikor ’96 táján a tatai Pötörke akkori tagjai között felvetődött, hogy milyen jó lenne már egy moldvai zenekart alapíttatni, ha-már a Csabi úgyis furulyázik a debreceni Rekettyésben. Dobos hamar került, mert a Marci, aki a Csabi öccse, imádott csörömpölni, meg táncolt is, így a ritmusérzék valamennyire adott volt. Viszont a koboz…na az nem volt. Meg kobzás se’. Valaki ismerte Ferikét, aki villanygitározott, meg hosszú volt a haja is. Nem volt valami autentikus arc, de válogatni nem nagyon lehetett. Sikerült beszerezni egy „régeni” kobzot, meg egy tanárt is Horváth Gyula személyében, mert ugye a grunge három-kvintes megoldásai nem-igen passzoltak a zenekarhoz. Ekkor már ’97 februárját írták, nagyon hamar kellett egy név a csapatnak. Jól elmentek a tatai Várkanyar Kávéházba, és igen nagy mennyiségű ital elfogyasztása, valamint a komplett moldvai folyó-, táj-,valamint falunevek kizárása után Gyurkó Dinci keresztapa felvetette, hogy: „legyenmácserszömörce”! Lett is cz-vel, mert ugye az milyen nagyon egyedi! Erre legalább 3 páleszt meg is kellett inni, ezért a keresztelőre alig-alig emlékeznek.
Nemsokára rá kellett döbbenniük, hogy a magyar moldvaizeneibiznicbe’ nem lehet énekesnő nélkül létezni. Ha már a Csabi, meg a Marci tesók és pont teljesen véletlenül van egy huguknővérük, aki még a Petőfi Rádióban is énekelt, meg nyert mindenféle versenyeket, jól bevették énekelni. Az akkori vezető zenekaroknak volt hegedűse, nekik viszont nem. Gyorsan szereztek egy Évikét. Ez idő tájt találtak valami ikreket is, akik minden M.É. Z. – koncerten a színpad előtt ugráltak és mindenféle hangszereken zenéltek. Először az Ádám lett Cserszömörczés, mert ő tudott harmonikázni, meg hajlandó volt tanulni furulyázni.
Megjelentettek, nem kis szenvedés árán egy kazettát magánkiadásban, ami koncerteken, táncházakban elég jól fogyott. Ezzel egyenesen arányosan fogyott el a hegedűs is. Viszont jött a Tamás, aki Az Ádám ikertestvére és először a zenekar is csak onnan tudta megkülönböztetni őket, hogy akinél a koboz van, az a Tamás. A három alapító ekkor döbbent rá igazán, hogy zenei tanulmányaik korai abbahagyása, igen nagy hátrányt okoz tanult szaktársaik mellett. Ezt a hátrányt, azóta sem hozták be…
Repültek az évek és a bulik. 2001-ben a Pepsi Szigetre is meghívást kaptak, ami vidéki moldvai zenekarként szinte elképzelhetetlennek tűnt. Majd ugyanazon évben a Millenárison is tiszteletüket tették.
Elérkezett 2002. Gondolták, ha-már öt éve nyomják a blúzt, kell egy jubileumi konczert. Mivel ekkorra állandó kísérőzenekara lettek a Pötörkének, kézenfekvő volt egy közös műsor készítése. Fél év kemény munkájának gyümölcse, egy legendásan jó, egész estés mű lett, melyet azon a nyáron a Művészetek Völgyében is bemutattak.
Sajnos minden zenekar életében eljön az a nem várt időszak, amikor kicsit másképpen kezdenek gondolkodni a tagok. Ennek, meg talán a nagybetűs életre való készülésnek (egyetem, főiskola, táncegyüttes váltások, külföldi munka) köszönhető egy majd’ öt éves csend…
…ami megtörni látszik…illetve hallatszik.
Pap Ferenc
